Döntés és halogatás

💥Döntés és a halogatás💥

Az eset a Plitvicei tavaknál történt egy gyalogtúra alkalmával, ahol egy közeli barátommal voltam. A történet az egyetlen valóság, azaz az én megélésem.

A tavak partján több kisebb hajóállomás van, ugyanis hajóval át lehet kelni a tavon, mintegy rövidítési lehetőségként. Mi konzekvensen kijelentettük, hogy nem fogunk hajóra szállni, mi gyalog megyünk, ha törik, ha szakad.

A következő hajóállomásnál sem tettünk másképpen. Pedig csak el kellett volna dönteni, hogy felszállunk. Csak azért sem szálltunk fel, kitartóan ragaszkodva az elképzelésünkhöz, halogatva ezzel a döntést.

Majd minden úgy lesz, ahogy mi azt elképzeltük, és haladtuk tovább a tó partján, fahidakon át, több órán keresztül.

Ám ekkor ismét elértünk egy hajóállomáshoz, ami kísértetiesen ismerősnek tűnt. Akkor esett le, hogy ugyanoda értünk vissza, ahonnét elindultunk, ugyanis más út nem létezett. (csak a mi fejünkben).

Párszáz méter és kb. 5 perc hajóút után ismét irányban voltunk és a túrát rövid idő alatt sikeresen be is fejeztük.

💥Tanulság:💥

Néha azért halogatunk, mert van egy elképzelésünk, hogy mi fog, vagy minek kellene történnie, és ragaszkodunk ehhez az ideához. Próbáltam szofisztikáltan megfogalmazni a makacsságot. De lehet nevezni makacs halogatásnak(is).

De mit nyertünk mi ott a halogatással?

Csak annyit, hogy amire odaérünk ahhoz, amit mindenképpen meg kellett tennünk, amin át kellett mennünk, rengeteg időt elvesztegetünk, ráadásul jól ki is fárasztottuk magunkat.

Feleslegesen!

Ám amikor tényleg beleállunk abba, amit halogattunk, gyakran a dolog percek alatt megoldódik.

Megegyeztünk???