A 40. Plitvice maraton és a startvonal

40. Plitvice maraton és a Startvonal I. rész💥

Érdekes utat jártam be az elmúlt 21 esztendőben a futás szövevényes ösvényein. Európa nagyvárosaitól kezdve az osztrák Alpok bércein keresztül, egészen a Plitvicei tavaknál lefutott 20. maratonomig.

💥Előre szólok: Most sem csak a futásról fogok írni.

Ahogy telik az idő, egyre kevésbe szeretem használni ezt a szót:

💥Verseny

Ám nagyon jól le tudja modellezni egy-egy nagyobb megmérettetés az életnek nevezett versenyt.

Ahogy átlépjük egy verseny alkalmával a startvonalat, abban a pillanatban élessé válik előttünk a Cél. Ez egy roppant jó érzés tud lenni, ám itt elindul a tanulási folyamat is. Mert az erőt be kell osztani. A plitvicei maraton nagyon sok tanulásra adott lehetőséget, mert ezúttal figyeltem arra is, ami körülöttem történik.

A Célok megvalósítása az elején általában nagy elánnal, mindent beleadva történik. Kezdetben észre sem vesszük, hogy mennyi energiánkat emészti fel.

Aztán jönnek az első emelkedők, vagyis az evolúciós ugrási lehetőségek.

Én is elérkeztem az első emelkedőhöz, ami 11 km-en keresztül tartott. Van aki már itt feladja, és visszamegy a startvonalra, hátrahagyva azt munkát, ami a Céljai és Álmai megvalósításába beletett.

Ám a többség itt még továbbjut.

Különböző stratégiákkal próbáljuk magunk mögött hagyni az emelkedőket és a próbatételeket. Van aki beáll egy egyenletes lassabb tempóra, és van aki a gyors futás és séta kombinációjával halad felfelé. Sokkal jobban kifáradunk, ha a másodikat választjuk. Az életben és a tudatosságban sincs ez másképpen. Ahogy közeledik a cél, annál nehezebbé válik a pálya. Jelentkezhet kimerültség, motiválatlanság és egyfajta türelmetlenség.

Sokszor újra kell tervezni a Célra szánt időt és elengedni az elképzeléseinket.

Folyt. köv.